Gondolom mindenki olvasott már olyan balesetekről, amit a sofőr azért okozott, mert vagy tapasztalatlan volt, vagy nem ismerte az adott kategóriájú autót - mivel frissen ült át trabiból bmw-be.
Hát igen.
Van az az autókategória, ami külön felkészítést igényel. Vagy csak rutint. Vagy figyelmet.
Létezik erre külön jogszabály: a 41/2004. (IV. 7.) GKM rendelet szól erről. Igen részletesen.

Amikor a rendelet (illetve az elődje) megszületett, akkor még nem voltak olyan személygépkocsik, amelyek 100 lóerőnél többet tudtak. A forgalom is kisebb volt, és mire valaki jogosítványszerzés után érdemben tudott autóhoz jutni, addigra -úgymond- megfontolt, érett lett.
Ezzel szemben mi van ma?
Az az autó, ami 150 lóerő alatt teljesít, az nem autó (nem saját vélemény). Az az autó, ami 250 km/h alatti végsebességgel rendelkezik, nem autó (ez sem saját). Az a sofőr, aki még nem töltötte be a huszat és nincs autója, az senki (ez sem).
Eredmény?
Kezdő -1-2-3 éves- jogosítvánnyal rendelkező ÚRVEZETŐK 200+ lóerős autókat vezetnek, és a baleset esélye kódolva van ebben a képletben.
Bizony, amikor egy buszvezetéshez, egy 18 kerekű terelgetéséhez, egy taxizáshoz(!) PAV kell, akkor egy -kvázi- versenyautóhoz miért nem? Miben különbözik a taxis 100 LE-s Daewoo Nubirája egy BMW Z3-tól?
A BMW-ben (jelen pillanatban a BMW egy példa, ide írhatok bármilyen márkát) jóval fokozttab reakcióidő, észlelési reakcióra van szükség, mint a taxiban. Ne beszéljünk arról, hogy van bizony olyan márka, ami "sebességre csábít".

Véleményem az, hogy azokat a gépjárműveket, amelyek 200 LE-nél nagyobbak, úrvezetők (B kategóriás jogosítványnal) csak minimum PAV I. vizsgával vezethessék.

hozzászólnál?